már eszembe jutott… :)

Ma újra bekövetkezett az, ami utoljára talán nyáron, a nagy réunion familiale-on Simacourbe-ban: egy vadidegen francia megdicsérte, milyen jól beszélem a nyelvet. *.*

10 hónapunk örömére (szmájli) idemásolok egy reklámszöveget, amit a mai Le Monde-ban találtam (pfuj, francia napilap, hát még ha tudnátok, hogy egy könyvtárban találtam, hát, ez egyszerűen felháborító), és nagyon megtetszett. Újabb szmájli. (Az utolsó mondatát - “Aimer ce que vous faites”, vagyis “Szeressétek, amit csináltok” - kihagytam, mert ebbe a mai kontextusba nem illik.)
Tehát:
“J’aime bien” ne suffit pas. “J’aime bien” est la version édulcorée d’aimer. “J’aime bien” est quelconque. “J’aime bien” est une sorte de “ça me va” tiède. Il n’existe pas de T-shirt “j’aime bien Paris”. Et Roméo n’aimait pas “bien” Juliette.
Aimer c’est autre chose. Aimer bouleverse tout. Aimer déplace les montagnes.
Sőt, mellékelem a saját kezű fordításomat, azok számára, akik nem értenek franciául, meg mert kedvem van lefordítani (és igen, az “aimer”-t önkényesen értelmeztem szerelemként):
Nem elég “kedvelni”. “Kedvelni” annyi, mint édesítőszert használni cukor helyett. “Kedvelni” bármit lehet. A “kedvelés” egyfajta langyos “felőlem oké”. Nincs “Kedvelem Párizst” feliratú póló. És Rómeó sem “kedvelte” Júliát.
Szeretni… az más. A szerelem felkavaró. A szerelem a hegyeket is megindítja.

Először is boldog születésnapot a születésnaposoknak (Juli, Tamás)! :)
De a nap nem ettől izgi, hanem attól, hogy Judithoz jön egy francia dokumentumfilm-rendező, bizonyos Bernard Martino, hogy az életéről kérdezze, és egy egy órás interjúfilmet vegyen fel vele. És én is ott leszek!! :) Persze nem a filmben, de akkor is tök izgi, sose találkoztam élőben filmrendezőkkel, pláne nem egy franciával. xD Júúúúj!!! :D Mindez délután lesz, fél 3-tól, majd beszámolok este. :)

Benedek: -Úúúgy fáj a hasam… Nyomja a kabát.

Szóval kiderült, hogy a franciások közül 10. vagyok az Erasmus-ransorban, ami kb. 99,9%-os kijutást jelent, az egyetem, amelyet a megtiszteltetés ért, hogy ewentualnie a hallgatói között üdvözölhet, a Paris 10 (Nanterre). Ami tökjó, meg Párizs, meg minden. Csak ugye, mint köztudomású, ÉN Varsóba megyek. :P Na igen. Feltéve, hogy mondjuk, esetleg, netalántán nem halasztom el az Erasmust a tavaszi félévre, Varsó utánra. Ami borzasztóan jó lenne, mert hogy francia is, meg Párizs is, életem álma, hogy ott élhessek egy kicsit, és ha ez a kicsit csak egy fél év, akkor pláne jó lenne kihasználni, plusz elég valószínű, hogy lenne hol laknom ingyen, az egy darab fennmaradó lengyel nyelvgyakot el tudnám végezni egy másik karon (Paris 4), meg tudnám írni a szakdogámat, és minden. De más szempontból viszont borzasztóan rossz lenne, mert Benedeket nem látnám kb. 10 hónapig, ami iszonyúan sok, nem beszélve az MA-jelentkezésről, meg minden(ki) másról.
Utálom, hogy életem álma és életem szerelme között kell választanom. :( Párizsba olyan régóta vágyom, és tudom, hogy hasznos lenne, és jól érezném magam (az első 2 hónap után, amikorra elsírtam az összes könnyemet Benedek után), de nem akarok az a karrierista és önző liba lenni, aki mindent és mindenkit maga mögött hagyva üldözi az álmait.
Momentán azon az állásponton vagyok, hogy megpróbálom a Párizst elhalasztani a tavaszi félévre, mert januárban még mindig dönthetek úgy, hogy mégse akarok menni. Persze a tanszéken valószínűleg hülyének fognak nézni, de tant pis. Ja, amúgy ha nem tudok Varsóba menni, mert mondjuk a MÖB úgy dönt, hogy mégse, akkor meg minden meg van oldva. De ezt se szeretném, mert akkor az életben nem tanulok meg tisztességesen lengyelül, nem beszélve a Párizs-Tartu távolságról…

Benedeknél:
V: - Ne molesztájjá’ má’! Mi van, megnőtt a moleszterinszinted?

Teljesen el is felejtettem, 3 napja volt a blogom egyéves születésnapja. :))) Ezt a szép kort eddig csak egy blogom érte meg, egészen pontosan az egy év, két hónapot. Most többet tervezek, bár magamat ismerve… :P Mindenesetre JOYEUX ANNIVERSAIRE és STO LAT :)))))

Az elmúlt 2-3 hét nem olyan volt, mint amilyen lehetett volna, mint amilyet elképzel magának az ember, amikor kapcsolatban van. Olyan időszak volt, amikor az embernek a legrosszabb is megfordul a fejében, és nem szívesen beszél senkivel róla. Még az érintettel is nehezen. Talán Vele a legnehezebben. De végül ráveszi magát és kinyögi, legalább annyit, hogy rossz a kedve. Hogy miért, az talán előtte is rejtély… És aztán varázsütésre valahogy megoldódik minden magától, és újra olyan, mint régen. Mint amilyen mindig is volt. Mint a mesékben. *.*

Most, hogy nagyjából az Erasmust is késznek tudhatom, végre tudok írni. :) Az utóbbi egy-két hét a pályázatok jegyében telt, kb. most keddig a MÖB-bel, szerdától mostanáig (péntek, 23:35) az Erasmussal voltam elfoglalva. Tök vicces, hogy éppen ahova pályázok, meg vagyok győződve róla, hogy tényleg ott akarok tanulni egy fél évig, és teljesen beleélem magam, pláne, mikor már a tanegység-keresésen van a sor… :D Úgyhogy most kb. négyfelé kéne osztódnom, ha tényleg mindenhova menni szeretnék. Még szerencse, hogy az Erasmust csak egy helyre lehet elnyerni, és hogy a MÖB-öt csak egy helyre lehetett beadni (ez Varsó lett). :P Amúgy nem tudom, mi lesz, ha elnyerem mindkettőt, amire azért van némi esély; vagy eltolom az Erasmust tavaszra (mondjuk ez szakdoga- meg lengyelszempontból nem annyira jó), vagy lemondom, és majd az MA alatt újra. Esetleg az egész MA-ra ki kéne menni… De ez még messze van. :)
Másik ösztöndíj is van, tanulmányi, ma derült ki, 20200 Ft/hó júniusig, ami azért elég jó, bár többre számítottam. :) De majd ez a félév jobb lesz, bár a mondat- és alaktannal még meg kell küzdenem, úgy érzem. Amúgy egyelőre jó ez a második félév, 3 héten vagyunk túl, a lengyel nyelvgyak ismét viszi a prímet, ha lehet, még jobban szeretem, mint az előző félévben, tiszta gáz. ^^ Aztán még van Banczerowski, nyelvészet, mondattan itt is, nem vészes annyira, csak sok. Irodalom is van, még nem volt igazi óra, de sokat kell olvasni és csak egy része létezik a műveknek magyarul, ami elég szívás. De vizsgázni lehet magyarul is (a minorosoknak). :) A francia mondattan meg alaktan elég nehéz, nekem annyira spekulatív és természetellenes mindkettő, hogy nehezemre esik tanulni. De majdcsak megbarátkozunk. :) Van még ezen kívül francia művtöri Csepivel, tegnap gótikáztunk, imádom. *.* Meg töri-töri is van, megint, de Pierre Richard-ral, és kifejezetten jó! Meg vagyok lepve. Jelentem, a francia forradalom épp lekaszabolta a monarchiát. Felkészül: Robespierre. Meeeg… Ja, francia irod. vázl.-os tört.-e 2 is van, XVII-XX. század, megint gratulálok a tanszéknek, mer’ a jövő félévben pontosan 3-3 db irodalmi előadásunk és szemináriumunk lesz: Fr. irod. a XVII., Fr. irod. a XVIII. és Fr. irod. a XIX. században. Úgy látom, nincs mit tanítaniuk. Mindenesetre 14 kötelező, lehet magyarul is, aminek szerintem kevés értelme van, lévén francia szak, ámde belátom, normális embernek nincs erre kapacitása franciául. Más órám asszem nincs. Ja de! Lengyel film 1-2, Katarzynával az is, mint a nyelvgyak (nem véletlenül vettem föl :P), mint az óra címe is mutatja, lengyel filmeket nézünk, felirat nélkül, klasszikus fekete-fehéreket. :) Ja, meg van ugye a fergeteges helyesírás-előadás… Az elsőn bent voltam, tiszta a lelkiismeretem, azóta az e-Learningen követem a fejleményeket. Áááá, és elfelejtettem Borist, a cukit! :D Ő is van ám, és cuki. :D És van még a Benedekkel közös óránk, a Magyar irodalom az 1950-es, 1960-as években, amire járok és jó. :)
Nem csak suli van, hanem kultúra is: holnap megyünk színházba, nem tudom, mire, anyu múltheti szülinapja (mazel tov) az apropó, nem hajlandó elárulni, hova cipel minket. :P Aztán vasárnap Don Giovanni a Müpában, hétfőn Chopin ugyanott, egy lengyel (bydgoszcz-i, haha, ott voltam! :P) zenekar előadásában, mert ugyebár (ugyebár) Chopin-év van, és kedden meg élő kabaréfelvétel a Stefánia Kultúrpalotában Dorináékkal. xD Mondja valaki, hogy nem tudunk élni! :P

Na de ki után? Ez a felszólítás konkrétan Mesterházy Jófejvagyok Attila szájából hangzott el tegnap(előtt?), az MSZP kampánynyitó ülésén. Hát hogy utána nem, az biztos. Túl azon, hogy röhejes, hiteltelen, szánalmas, és még sorolhatnám, még gerinctelen is. Tegnap megakadt a szemem az “Új jelölt, új program” jelszóval és Mesterházy fejével díszített plakátjukon, és akaratlanul is az jutott eszembe, hogy ezzel sikerül megtagadni az elmúlt 8 évet, amit mondjuk valóban elkúrtak, nem kicsit, és Gyurcsányt, aki tényleg elkúrta, nem kicsit, de mégis ő volt az első olyan szocialista min.elnök, aki igyekezett tenni valamit, még ha a módszerei, khm, hagytak is maguk után kívánnivalót. És szerintem ez a szlogen az egész MSZP-t úgy ahogy van, teszi nevetségessé, hiszen ugyanők álltak Gyurcsány mögé, lelkesedtek vele és támogatták. És ugyanők hajtogatták, mintegy extázisban, 4 éve az igen, igen!-t. És tekintve, hogy nagyobb személyi változás nem történt a pártban, legfeljebb Lendvai Ildikónak lett kicsit több ősz hajszála, a pártnak ezzel az egy mondattal sikerült önmagát teljesen megtagadni. Nem is említve a röhejes, hiteltelen, szánalmas stb. jelzőket… Ó, talán még egy mondat a hitelességről: Mesterházy most kitalálta az “oda is ígérjünk hidat, ahol nincs is folyó” elv alapján, hogy legyen a meleg étkezési utalvány 0%-ra megadóztatva, magyarán ne legyen megadóztatva - mégsem. Mert hogy az is ő volt, vagy jó, az ő pártja, amelyik nem is olyan rég 25%-os adót vetett ki a meleg étkezési utalványra… Ja meg az ingyen internet az MSZP-szavazóknak. Ühüm.